A tiltás eleve feltételezi az éretlenséget. Márpedig ha egy emberről vagy társadalomról folyamatosan az éretlenséget feltételezik, akkor éretlen is marad. Ez pedig nem normális. Ha pedig mégis csak érett, akkor méltatlan módon korlátozzák a szabadságában, ami frusztrációt okoz. A frusztráció pedig mind egyéni, mind közösségi szinten nagyon káros és romboló jelenség.
A társadalom "érettsége" nem egy mérhető fogalom. Nem lehet operacionalizálni. A kérdésfeltevő szándékától függ, hogy milyen szempontok alapján határozza meg az érettséget. Hivatalosan és formálisan elvileg a 18. életkort betöltött személyt tekintjük nagykorúnak, az oktatás területén pedig szimbolikusan a sikeres érettségi vizsgát tett embert.
Felmerül az a kérdés is, hogy vajon mit tesz a társadalom, vagy a véleményformáló média azért, hogy a társadalom éretté váljon a legalizációra ((linkelni: a drogok médiareprezentációjáról szóló kutatásokat))?
Mit jelent az érettség? ((A Zinberg-könyv alapján kifejteni azt, hogy a kontrollált vagy integrált drogfogyasztást elősegítő tényező valóban a megfelelő drogkultúra, ahol megvannak a szükséges rituálék, szabályok és szankciók, amik szabályozzák a fogyasztást, meghatározzák a társadalmilag elfogadott fogyasztási normákat (pl. a szilveszteri lerészegedés elfogadottsága de a munkahelyi részegség elutasítása), mintát adnak a belépő fogyasztóknak és referenciakeretet ahhoz, hogy mikortól merül fel a problémás fogyasztás esete)).
Jogfilozófiailag mennyire vonható felelősségre egy személy egy társadalmi csoport érettségének hiányáért? Mennyire fogadható el a kollektív bűnösség? Mennyire bizonyítható, hogy a drogfogyasztó populáció annyiban különbözik a legális drogfogyasztó populációtól, hogy az már indokolttá tegye az egész csoport, mint olyan üldözését? ((Győrfi cikkből a megfelelő részleteket kicsit emészthetőbben fogalmazva))